Közzétette: Steve Beckow 

Steve Beckow (SB): – Graham, engedd meg, hogy a megbeszélést egy kerekasztal-megbeszéléssé alakítsam át!

Graham Dewyea (GD): Jól hangzik! Nagyon termékeny volt, ahogyan megmutattad Steve és természetesen fontos is! Átalakulunk, emberek! Előhozzuk Lindát önmagaként, Geoff-ot, Steve-et és jómagamat, hogy egy picit beszéljünk arról, amiről szó volt! És meglátjuk majd, merre terelődik a beszélgetés! Természetesen ez egy nagyon izgalmas időszak és december már itt kopogtat az ajtónkon!

Talán Steve megkérdezhetnélek téged – a ma elmondottak tekintetében – hogy mivel érezted magad egy hullámhosszon?

SB: Ó, nos ez – igen, a termékeny szó jut eszembe! Ez egy termékeny megbeszélés volt! Sok olyan kérdésre kaptunk választ, mely szerintem az emberektől az erre vonatkozó aggodalmaskodásuk közben nagy energiákat vesz el.

Például, hogy mi történik, ha a bolygó december 22. után még mindig itt lesz a harmadik dimenzióban? Rengetegszer hallottam ezt! Tudom, hogy sok szülő a gyermekei miatt töpreng – épp ma közöltem le egy cikket erről. De ő [Mihály arkangyal] többet beszélt róla!

Ő egy nagyon nehéz problémáról ejtett szót; arról, hogy mi van egy afrikai orvossal, aki leprás vagy AIDS-es betegeket ápol? Sosem merült fel bennem, hogy a páciensek könnyen felemelkedhetnek, és hogy az orvosnak nem szükséges emiatt aggódnia! Nos, amikor ezen gondolkodtok, értelmet nyer!

De ő ma sok kérdésre válaszolt, amik értelmet nyernek akkor, ha valóban a dolgok mélyére nézünk, viszont amiket nem könnyű a harmadik dimenziós elménkkel megindokolni!

Az elképzelés arról, hogy miért lesznek konferenciáink, miután az ötödik dimenzióban leszünk – sok ember beszélt arról, mi fog történni velünk, miután ’teljes tudatosságunk’ lesz. Nos, egy nagymértékben kiterjedt tudatunk lesz, de nem lesz teljes tudatosságunk mindaddig, amíg nem egyesülünk újra Istennel.

Tehát mit jelent azt mondani, hogy teljes tudatosságunk van?

Ha arra összpontosítunk, hogy teljes tudatosságunk van, akkor figyelmen kívül hagyhatjuk azt a tényt, hogy óriási vágyunk van arra is, hogy egymással összekapcsolódjunk, hogy egybegyűljünk. Ha elolvassátok a halál utáni élet irodalmát, akkor sok olyan történetet hallotok arról, hogy az emberek összegyűlnek olyan találkozókon, mint valami templomi gyűlések. Ezek most hatalmas istentiszteleti gyűlések vagy társ-teremtések.

Tehát óriási mennyiségű dologról esett ma szó olyan kérdésekkel kapcsolatban, melyekre részben már meg volt a válasz, de valójában nem voltak még sosem mélyen megvizsgálva. És Mihály arkangyal természetesen részletekbe menően feltárta ma ezeket.

GD: Valóban! Nos, beszélt a szeretet-jegyről, igaz? És adott néhány nagyon világos iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan menjünk át ezen a Felemelkedés-folyamaton és hogyan csináljuk azt egy gyengéd és szimpatikus módon. Megerősítette azt is, hogy rögzítsük magunkat Gaia-hoz. Gaia-val együtt emelkedünk fel. Maradjunk a szeretetben! Most testesítsük meg ezeket a szeretet-jellemzőket! Most legyünk a szeretet!

Beszélt arról, hogy annyi vibrációs fényt hordozzunk a közösség érdekében, amennyit csak lehet. És úgy gondolom, hogy fontos tisztázni, hogy ez mi. Tehát ez az önmagunk szeretete, ez mások szeretete, de ez megtestesíti az Isteni Minőségeket is, melyekről gyakran beszélsz, Steve! Tehát megbocsátás, könyörület, türelem, sebezhetőség, empátia magunkkal és másokkal szemben, kitartás a béke mellett, elengedés, annak megtestesítése és az ahhoz a látványhoz való ragaszkodás, amit mind egyénileg, mind pedig közösségi szinten meg akarunk teremteni. Tehát néhány valóban fontos, értékes iránymutatást és bepillantást kaptunk.

Linda! Szeretném hallani a te szemszögedből – neked természetesen olyan nagy kapcsolatod van a Szeretet Tanácsával és nyilvánvalóan egy valóban nagyszerű könyvet írtál [A nagy felébredés - ahonnét a nyolc lépés is származik]. És apropó! Emberek! Itt van nyolc könnyű lépés a Felemelkedéshez!

[nevetés]

Mi jut eszedbe neked ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban?

Linda Dillon (LD): Tudjátok az egyik dolgot, ami eszembe jut, hiszen mindketten tudjátok, hogy olyan valaki vagyok, aki igyekszik elkerülni ezt a 2012. december 21-i dátumot! És azt is éreztem, hogy a november 11. [11/11] vagy a közelgő december 12. [12/12] dátumok is vannak olyan fontosak, mint december 21, vagy bármelyik másik nap!

El szeretném magyarázni, miért tartózkodom a dátumoktól! És szerintem Steve, valahogy halványan érintetted ezt, és így amit mondtál, azzal valahogy visszafelé sodortad [a szót]. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál rá nekem!

De én mindig azon aggódom, hogy az emberek várnak a napra, az eseményre, az elmozdulásra, a Föld tengelyének megbillenésére, így viszont nem teszik a dolgukat! És így – mint tudjátok – arra hajlok, hogy a felkészülésre, a tisztításra, az elengedésre tegyem a hangsúlyt!

Isten tudja, hogy hullámok között, a gödörben voltunk, hogy felemelkedési tüneteink voltak. Úgy értem, hogy közösségi és egyéni szinten is összehasonlítottuk azokat az üzeneteket, amiről ez a felkészülés szólt. És mi mindannyian megtapasztaltuk ezt!

De van egyéni munka is, amit teszünk; ilyenek, mint a félelem, a harag, a régi, de valós hitrendszerek elengedése – úgy értem, hogy olyanok, amik a csontjainkban vannak! És mindig az az aggodalmam, hogy ne várjuk meg a 21-ét, vagy az azt követő napot, mert ti még MOST ragaszkodtok a haragotokhoz! Azt mondjátok: Ó, nos, nem történt meg!

Tehát amit ma Mihály arkangyaltól örömmel hallottam, és amit gyakran hallok tőle az az, hogy végezzétek a felkészülés teendőit! És amikor hallgatom és beszélek a Szeretet Tanácsával, az nagyon érdekes dolog, fiúk!

Mivel amit kapok, az a Felemelkedés megvizsgálása. Ez szinte olyan, nos, mint az elvégzett munka. Ez valami olyan, mintha már elkészítetted volna a karácsonyi vacsorát és az a hűtőbe téve várakozna.

És amiről nagyon érdekes beszélni az az, hogy mi a következő. Mit csinálunk ezen új, csodálatos bolygó megteremtését tekintve? Mert ez nem csupán olyan, mintha egy egyszerű pillanat alatt az egész járda [útburkolat] és minden koszos épület eltűnne. Tehát itt van az átváltozás és meg vagyunk hívva arra, hogy teremtsünk.

Tehát amit a Tanácstól érzek az az ezt körülvevő izgatottság.

GD: Valóban! Szeretném Geoff-ot is megkérni és csupán végigkövetni azt, amiről beszélsz, Linda! Néhány dolgot korábban már hallottunk ezek közül! Ma úgy tűnik, hogy egy további hangsúly van az átadott iránymutatáson. Az, hogy én kivontam magam ebből az azért van, mert ez egy kiáltás felénk, hogy valóban beszálljunk (közbelépjünk) és hogy rájöjjünk arra, hogy fel vagyunk hatalmazva rá, hogy társ-teremtők legyünk az új Föld felfedésében. Fel vagyunk jogosítva arra, hogy magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést és belefogjunk a felemelkedési folyamatba és hogy ez számunkra, mint magánszemélyek számára hogyan lehetséges!

És ezt ők nem teszik meg helyettünk! Ez egy társ-teremtési folyamat, ez egy közös folyamat! Ez nem arról szól, hogy üljünk és várjunk! Áldozatokat követel, kötelezettségekkel jár, szándékot igényel arra vonatkozóan, hogy átmenjünk ezen a folyamaton.

Tehát legyetek ma a szeretet, testesítsétek meg ezeket a jellemvonásokat most és ragaszkodjatok a békéhez most! Legyetek békében a harmadikkal, legyetek nyugalomban a harmadikkal és a saját érdeketeken engedjétek el a félelmeiteket!

Tehát ezt már hallottuk korábban, de ismét halljuk és már számos alkalommal hallottuk! És ezen egy folyamatos hangsúly van! És úgy gondolom, hogy valóban komolyan kell vennünk!

LD: Ha nem lettünk volna már elég erősek és készek arra, hogy ezt megtegyük, nem lennénk itt!

GD: Valóban! Geoff? Ott vagy?

Geoffrey West (GW): Itt vagyok, igen!

GD: Mit szeretnél megosztani velünk? Mi jut eszedbe?

GW: Sok minden eszembe jutott. És jelen pillanatban legalább tíz különböző dolog futkos a fejemben, tehát megpróbálok néhányat előhozni. Természetesen, amit Linda mondott, úgy gondolom, hogy helyénvaló! Én is hajlamos vagyok azzal az ötlettel együtt rezegni, hogy lesz december 23. is és 22. is! És minden nap azután is!

Ez az, amit erről a helyről továbbviszünk! És az utóbbi néhány pillanatban azon az üzeneten gondolkodtam, amit a légi utaskísérők adnak a repülőgépen, amikor egy lehetséges légsűrűség-problémáról beszélnek a fedélzeten. Tudjátok, ilyenkor leesik egy oxigénmaszk. Kérik, hogy vegyük fel az oxigénmaszkunkat mielőtt megpróbálunk segíteni másoknak!

Tehát a mi emberekért és a bolygóért végzett szolgálatunk tekintetében, amikor arról beszélünk, hogy egy kapcsolatot építünk, akkor természetesen már léteznie kellene magunkkal egy kapcsolatnak – legalábbis bizonyos mértékben. Most, talán ez nem teljes mértékű – természetesen – de kell, hogy legyen bizonyos szintű kapcsolatunk / ismeretünk arról, hogy kik vagyunk, minek a részei vagyunk, mivel vagyunk kapcsolatban és hogy van egy kapcsolatunk azelőtt, mielőtt kapcsolatot tudunk teremteni másokkal, a bolygónkkal, a galaktikus családjainkkal, ezzel a kiterjedtebb életfolyamattal!

Tehát az egyéni igazságba való felébredés egy pontjára lépünk, de ezen igazság helyén megtaláljuk azt a kapcsolatot, ami nem csak egyénileg magunkkal van, hanem létezik mindennel és mindenkivel körülöttünk!

Tehát ilyen értelemben először nekünk kell feltennünk az oxigénmaszkunkat. El kell végeznünk a munka azon részeit, mely hozzátartozik ahhoz, hogy vigyázzunk magunkra, hogy kényelmes helyre tegyük magunkat, hogy szolgálni tudjunk másokat olyan örömteli módon, ahogyan csak lehetséges és képessé tesszük őket arra, hogy rátaláljanak a saját igazságukra és a saját felébredésükre. Elvégre ők ránk néznek és nekünk kell felvenni először az oxigénmaszkunkat, hogy képesek legyünk segíteni nekik abban, hogy megtalálják a sajátjukat!

GD: Ez egy nagyszerű analógia! És amint erről beszéltél, egy olyan idézet jutott az eszembe, amiről gyakran beszéltünk és gyakran társítottuk Ghandival; az, hogy legyél te az a változás, amit a világban akarsz látni! Tehát ez velünk kezdődik! Mennyire érezzük most a békét és a szeretetet önmagunkban és a saját világunkban? És ha nem érzékeljük, akkor mit tehetünk?

Hiszen képesek vagyunk rá és van segítségünk! Vannak saját vezetőink, vannak angyalaink, vannak mennyei birodalmak, galaktikusok. Itt vannak, hogy segítsenek! Csak kérnünk kell a segítségüket, de itt vannak! Ez egy közös történés és folyamat, de ez önmagunkkal kezdődik!

És így ez meghívás arra, hogy komolyan lépjünk, hogy megtestesítsük azt az iránymutatást, amit megosztottak ma velünk. És Michael Jackson dala is eszembe jut: „A férfi a tükörben”. És természetesen amint alátámasszuk a dal témáját, vagy beszélünk arról, hallottuk Mihály arkangyal utalását a Carpenters-re: „Épp, csak elkezdtük!”

És ez nem egy vég, mint ahogy ma erről már beszéltünk! Ez egy elmozdulás. És ez csupán a kezdete annak, hogy ez a csodálatos, új bolygó, melyet lelki szemeinkkel láttunk, valóban kibontakozik. Steve, van valami, ami eszedbe jutott és hozzátennéd?

SB: Nos, érdekes módon az a rész, hogy először magunkat kell szeretünk, sok ember számára félreérthető. Tévesen ön-szolgálatként értelmezhetik. És úgy gondolom, hogy Mihály arkangyal több esetben megpróbált egyenesbe hozni bennünket ebben a témában úgymint, hogy ha nem szeretjük magunkat, akkor a csővezetékben dugulás keletkezik.

A szeretet először bennünk merül fel, és ha ezt ezen a helyen megrekesztjük, akkor sosem fog kifelé áramlani másokhoz. Tehát szükséges ezt az önértékelési érzelmi blokádot eltávolítani és nem kiérdemelni a szeretetet, stb.

De volt egy másik gondolat is emellett a blokád-eltávolítási pont mellett, melyet úgy láttam, hogy számos fénymunkás nem fedez fel – apropó, engem is beleértve! És amikor ezt felfedezitek, az nagyon felüdítő! És ez pedig az, hogy azt mondta, hogy mi, azzal, hogy igyekszünk megtenni a legvalószínűbb evolúciós folyamatot, amit csak tudtunk a Felemelkedést megelőzően, az mások szolgálatára volt. Ez vírusos. És azt mondta más esetekben, hogy a kapuőrzők – például – képesek lennének az ő spiritualitásukat, a tudásukat, a fényüket és a szeretetüket átadni.

Felidézem, hogy egyszer egy nagyon kedves barátom megkérdezte, hogy miért egy kórházi őrhelyre helyezték őt, hiszen ez egy olyan hely, ahol valóban nehéz megmaradni. Feltételezhetően mit kellett ott megtanulnia? És Mihály arkangyal azt válaszolta, hogy nem kellett semmit megtanulnia. Azért volt ott, hogy a körülötte lévő embereknek szeretetet adjon át és kevésbé nehéz hellyé tegye azt a helyet.

És ez nem jutott eszébe az én drága barátomnak és nekem sem! Ez egy teljesen más nézőpont volt a helyzet tekintetében és itt ismét adott egy teljesen más látásmódot a helyzetekre vonatkozóan emlékeztetve bennünket arra, hogy a mi fejlődésünk mások hasznára van!

Nem arról van szó, hogy a felemelkedéshez el kell jutnunk egy ilyen szintre! Egyáltalán nem! Arról van szó, hogy oda tudjuk ajándékozni ezeket a többleteket másoknak és ezért aztán ez a fénymunkás szolgálatunk részévé válik. Így az a bizonyos dolog, amit mondott [Mihály arkangyal] egy kissé belémhatolt, Graham!

GD: Talán egy kis időt tölthetnénk azzal, hogy egy kicsit megszemélyesítjük, vagy visszatükrözzük és megosszuk az egyéni fejlődésünket; a felemelkedési fejlődési folyamatunkat! Átadok egy kicsit abból, amit én tapasztalok és aztán megkérem a többieket, hogy csatlakozzanak.

Az elmúlt néhány hétben azt tapasztaltam, hogy sokkal több frusztrációt és kétséget éreztem. Például azzal kapcsolatban, hogy különleges dolgok megtörténnek-e vagy sem vagy bizonyos időpontok eljönnek-e és elmennek-e anélkül, hogy bármi – legalább a fizikai vagy tudatos világban – jelentős dolog történne.

És sokkal nagyobb érdeklődést tapasztalok a külső viszonyokra való odafigyelés tekintetében – ha úgy tetszik – mellyel a fejlődésem lemérhetem, és az arra való figyelésben, hogy a felemelkedési folyamatban hogyan történnek a dolgok általánosságban. Sokkal nagyobb béke- és nyugalomérzetem van. És ez valóban csodálatos!

Van más is, aki megosztaná?

LD: Egyetértek veled, Graham! Elengedtem a dátumokat! [nevetés] El kellett engednem a dátumokat és „eseményeket” egy ideje. De nem érzem ugyanazt az érzést, amit szerintem 2012. december 21-vel kapcsolatban sok ember érzett, és amelyet nagymértékű aggodalom-érzetként osztana meg!

De én is felfigyeltem valamire, amit Steve mondott arról, hogy hogyan segítünk másoknak. Ma reggel elküldtem egy e-mailt azoknak, akik fel vannak iratkozva a Szeretet Tanácsa levelezőlistájára. Úgy gondolom, sokan már láttátok is. De ma reggel nagyon korán Wa-kana-Taka ébresztett, aki a mi Inter-galaktikus Tanácsba tartozó személyünk a Földért; arra kért, hogy dolgozzunk azon, hogy az izraeli-palesztin helyzetbe azonnal békét vigyünk.

És azért említem ezt, mert ő nem kért többet tőlünk csak azt, hogy a szeretet mezőnket terjesszük ki és egyszerűen küldjük el oda, mint egy takaró felhőt, így az be tud hatolni és le tudja nyugtatni a helyzetet.

És úgy gondolom, hogy a mögöttes cél, amiről nem beszéltem az e-mailben számunkra, mint fénymunkások és fényhordozók, és mint közösség számára az, hogy kezdjük el meglátni, ahogy a mezőnk, és ahogy az isteni jellemvonásaink valóban elmozdítanak egy helyzetet!

Természetesen nem tudjuk ezt megtenni akkor, ha erős – mondhatom így, hogy – szeretetlen érzelmeink vannak ezzel a helyzettel kapcsolatban, mely egyrészt jó, másrészt rossz; egyrészt agresszív, másrészt áldozat, mivel nem lényeg, mit teszünk, ha szeretünk és csupán szeretetet küldünk az egész helyzetre, mivel szeretjük magunkat, hiszen azt a rezgést hordozzuk.

A dolgok nem terhelnek annyira bennünket.

GD: És a küldés ereje, hogy a szeretet hatalmas, hatalmas, hatalmas!

LD: És képessé tevő!

GD: Teljes mértékben! Geoff? Steve? Bármi, amit hozzá szeretnétek tenni? Gyerünk, Steve!

SB: Nos, most kezdem megérteni az egész területet. Tehát ha a felemelkedéssel kapcsolatos élményeinkről beszélünk, akkor meg kell osztanom az én sajátomat, mely arról szól, hogy fényharcosként indultam és a közreműködésemet – ha úgy tetszik – a cabal-lal való bátor szembeszállásként tekintettem. Visszatekintve 2009-re, amikor elindítottam a blogot, kilistáztam azokat a bűncselekményeket, melyeket a cabal elkövetett, megadva a neveket, szembenézve velük és meghívva őket arra is, hogy leleplezzék magukat azzal, hogy akcióba lépnek.

És fokozatosan, ahogy telt az idő, a cabal-lal való viaskodás szükségessége úgymond csökkent és annak szükségessége, hogy szeretet legyünk és azt kifejezésre juttassuk, nőtt. És egy ideig nagyon-nagyon rosszul éreztem magam. Tehát én egy későn érkező vagyok a szeretetről való tárgyalásra.

De ha megosztjuk a Felemelkedéssel kapcsolatos tapasztalatainkat, akkor azt kellene mondanom, hogy a legnagyobb fejlődés önmagamban az általam érzett szeretet mennyisége. Ez egyre jobban növekszik. És most, hogy arról beszélünk, hogy ez jó a közösség számára, akkor ezt úgy kezdem látni, mint egy szolgálatot. Tehát ez növeli ennek az egésznek az érdekességét.

Tehát azt kellene mondanom magamnak, hogy kezdem elfelejteni a harmadik dimenziót. Nincs több érdeklődésem az iránt, ami a harmadik dimenzióban történik. Apró dolog elolvasni a híreket, és elég, hogy a nagyon-nagyon fontos, történésekről tájékoztassuk az olvasókat. De elkezdek feledékennyé válni abban a dologban, hogy mit tekinthetünk normálisnak. Mindig szeretettel és nyugalommal vagyok tele.

Szintén sokkal érzékenyebb vagyok a konfliktusokra. Még azokkal az emberekkel is, akikkel találkozom vagy kávézom, és akik cinikusak vagy valamivel kapcsolatban csúsztatnak vagy szarkasztikusak, az…. nem tudom elfogadni többé. Ki akarok szaladni az ajtón! Ez az első!

És az egyik nap csináltam valamit. Egy észrevételt tettem, mely enyhén ítélkező volt és utána szinte olyan érzésem volt, hogy hányni fogok. Vissza kellett vonnom. Meg kellett állnom! Gyakorlatilag meg kellett tanulnom a fal ellenére és vissza kellett vonnom, mert tovább nem voltam képes magamban tolerálni ezt.

Tehát a szeretet számomra egyre nagyobb és nagyobb témává válik és olyan vagyok, mint egy idegen a paradicsomban – úgy gondolom – vagy egy Connecticut-i jenki Artúr Király udvarán. Tehát arra figyelek, amit nektek, fiúk, mondanotok kell, és minden pillanatban tanulok valamit a témában. Graham?

GD: Te azokat az isteni jellemvonásokat testesíted meg, amikről beszéltünk. Megtestesíted a szeretetet. Tehát te ezt teszed!

SB: Akarva-akaratlan? Igen? [nevetés]

GD: Geoff! Szeretném a te személyes nézőpontodat hallani! Ha úgy érzed, hogy idevaló és hasznos lenne a Cosmic Vision News-al végzett munkáid is megemlíteni, hiszen rajta tartottad a szemed a világban történő eseményeken – a nagy volumenű eseményeken. És nagyszerű lenne hallani – ha van időnk rá –a személyes Felemelkedési folyamatod mellett ezeket is; amit meg szeretnél osztani velünk arról, hogy mi történik a világban a teljesítményértékelést vagy a mutatókat tekintve, hogy arra mutasson, hogy amíg konfliktus-fészkek vannak, mi átfogóan kevesebb konfliktust látunk és nem látjuk az Armageddont vagy a földi katasztrófákat. Nem látunk nukleáris fegyverkezési aktivitást sem.

Úgy értem, hogy ez a listát lehetne folytatni. Engedem, hogy belekezdj, ahol csak akarsz.

GW: Biztosan! Köszönjük Graham! A globális kép vonatkozásában úgy gondolom, hogy egyre tisztábbá és tisztábbá válik az emberek számára – még azoknak is, akik nem voltak, vagy még akik nincsenek most sem idézőjelbe téve „a tudatosság magasabb szintjén”, hogy lássák a teljesebb képet; az emberek kezdenek ráhangolódni arra a tényre, hogy a változást nem lehet tovább megcáfolni az alapján, ami a mostani időben történik a bolygón.

Úgy gondolom, hogy amit megtapasztalunk, az vitathatatlanul példátlan annak vonatkozásában, amit a múltban megtapasztaltunk. Nyomasztó eseményeket láttunk megtörténni. Láttunk különböző mértékű, különböző forrású és típusú eseményeket, viszont egy sokkal nagyobb perspektívából is látunk valamit – egy jobb világ hiányát -, és az emberek elkezdik látni azt is, hogy mennyire szorosan összefüggő minden!

És az emberek egyéni és személyes felébredése felé vezető utazás fényében most látható az élettel való kapcsolat és látható, hogy mindannyian egyek vagyunk. A globális események teljesítménymérőként szolgálnak a mi egyéni fejlődésünk tekintetében. És amit ez alatt értek, vagy legalábbis amit nyújtok az embereknek, hogy ezzel visszatükrözzem az az, hogy amikor megfigyelitek, hogy mi történik a világban, hogy hogyan válasszátok meg a reakcióitokat vagy egy személy hogyan dönt a saját, történésekre adott válaszáról? Ők azonnal haraggal, félelemmel, agresszióval, valamilyenfajta elkülönüléssel válaszolnak, mely alapja az, amit tanítottak nekünk?

Amit közösségként alkotunk egy magasabb rezgés szintjén és a váltakozó szinteken, annak teljes elképzelése az, hogy minden egyén ügyessége tesztelve van a saját ösvényén, mely a megalkotásra kerülő dolgok felé vezet. És amikor rápillantunk néhány ősi tradícióra, az általuk tett sok döntésben és választásban figyelembe vesznek számos, őket megelőző generációt. Mi a hatása az általuk [előző generációk által] tett döntéseknek?

És az idő e pontján úgy gondolom, hogy amikor rátekintünk a globális események perspektívájára, azt kell mondanunk, hogy amilyen döntéseket mi hozunk, vagy amelyekre reagálunk, azok potenciálisan vissza fogják tükrözni, hogy milyen történeteket mesélünk a gyermekeinknek a jövőbeli aranykorban! Azt akarjuk mesélni a gyermekeinknek, hogy az aranykor negatív energiákkal kezdődött? Nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet!

Nos, úgy gondolom, hogy amikor mindezen energiát felvesszük, akkor provokatív helyzetbe kerülünk, hogy valóban meglássuk az adott idő pontjában játszódó dolgok legsötétebb aspektusait, és hogy megkérdezzük önmagunktól, hogy akarunk-e szeretetet küldeni azon személyeknek, azon szituációkba? Sőt, meg akarunk-e bocsátani azoknak, akiket úgy ítéltünk meg, hogy a legrosszabbak közöttünk? És hogy úgy mondjuk, hogyan akarjuk ezt a jövőt elkezdeni?

Azt akarjuk, hogy egy lassúbb módon induljon, ahol azt az utat folytatjuk, amin most járunk, vagy azt akarjuk mondani, hogy ebben az időben akarom az Aranykort, ha a vezetők lemondanak a pozícióikról, meg fogok nekik bocsátani! El akarom engedni őket és valahol csendben szeretnék élni békében azok között egy olyan helyen, ami épp megfelelő hely arra, ahol haladni tudunk az Aranykor megteremtésében.

Személy szerint én azon a ponton vagyok, ahol rá tudok nézni néhány világvezetőre. A múltban szerettem volna őket bebörtönözve látni vagy valami más törvényszéki eljárás véghezvitelét foganatosíttatni ellenük, de én most szinte egy olyan helyen vagyok, ahol azt tudom mondani, hogy meg akarok bocsátani nekik és meg akarom engedni nekik, hogy eltűnjenek annyi időre, amíg a világ maradék része megkapja a lehetőséget arra, hogy továbblépjen, és hogy ez olyan gyorsan történjen meg, amennyire csak lehetséges!

Szerintem ez a globálisabb perspektíva. Számomra – személyesen – az én utazásom során sokkal nagyobb nyugalomérzetem van. Nem kerítenek a konfliktusok energiái többé hatalmukba engem. És úgy döntök, hogy valóban nem engedem ezt meg nekik! Inkább csak hátradőlök és megfigyelem azokat!

És én – mint mindenki más – érzek valamit feljönni önmagamban. És minden tőlem telhetőt megpróbálok, hogy megnevezzem egy külön forgatókönyvben. A billentyűim elég gyakran megnyomom. De sokkal előbb leállítom magam, mint ahogyan korábban tettem; visszaülök és kérdéseket teszek fel magamnak arról, hogy hogyan szeretnék továbbmenni.

Ennyit dióhéjban arról, hogy mit látok ebben az időben megtörténni.

GD: Óriási, Geoff! Valóban rezonálok azzal, amint megosztottál velünk néhány személyről, akik megpróbáltak irányítani – a cabalról, az illuminánsokról beszélek – de ez másokra is igaz!

Amikor az elkülönültség témájára gondolunk – mi vs. ők, mely olyan gyakori volt a bolygón -, egy, az egységtudatosság korába mozdulunk el. Itt – miközben a különbségek még megmaradnak, és a sokféleség is megmarad, és ennek valójában örülünk –, a téma valóban az, hogy felfedezzük, hogy mi mindannyian egyek vagyunk, és hogy mi mindannyian össze vagyunk kapcsolva, továbbá azt, hogy mi együtt vagyunk itt és ezt az új világot együtt alakítjuk, és együtt testesítjük meg.

És így elengedhetjük az elkülönültség érzetét és valóban felfedezhetjük az egység-érzetet!

Már csak néhány percünk maradt. Van bármi, ami bárkinek eszébe jut, és amiről valóban úgy gondolja, hogy beszélni szeretne?

LD: Valóban összefüggök Steve megbocsátás-érzetével. És ez szinte olyan, mintha eltűnne az elkülönültség emléke – azaz annak az emléke, hogy valóban drámába akarunk bocsátkozni, annak az emléke, hogy valóban a javába megyünk ennek. Ez olyan, mintha a DNS-ünkből elhalványodna; mintha kifakulna a génjeinkből. Ez csupán egy olyan valami, amit nem akarunk többé megenni, belélegezni vagy meginni. És ez nagyszerű! Ez valami olyan – úgy gondolom – amit mindannyian készen állunk megbocsátani (elfelejteni).

GD: Én is ezt érzem! Teljes mértékben egy hullámhosszon vagyok ezzel! Bárki más?

SB: Igen, Graham! Egy vágyat érzek arra, hogy kihangsúlyozzam, hogy amikor azt mondjuk, hogy „Mindannyian egyek vagyunk”, akkor sok embernek lehetnek ezzel az állítással problémái. Hiszen úgy gondolom, hogy ennek az embernek vörös haja van, annak az embernek sötét haja van, ez a személy szőke. Ez az ember mérges, az az ember boldog, ez az ember….- egyik sem. Hogyan vagyunk mindannyian egyek?

És szeretném az embereket emlékeztetni arra, hogy ha nem tévedek abban, amit mondani akarok, az, hogy az, amiben mindannyian egyek vagyunk az, hogy mindannyian ugyanazon fény esszenciái vagyunk. Hívhatjátok Krisztusnak, hívhatjátok Énnek, hívhatjátok Atman-nak, drága gyöngyszemnek, földbe rejtett kincsnek. Nem lényeg, hogyan nevezitek!

Bárhogyan is hívjátok, mi azok vagyunk. Mi vagyunk az a fény, amely ezekbe a testekbe van öltöztetve, és amely ezen az egész utazáson keresztülmegy. De az, amiben mindannyian egyek vagyunk és a döntő dolog, ami alapján egyek vagyunk az az, hogy ugyanazon fényből valók vagyunk.

És kezdek tudatába kerülni e fény emberekben való megjelenésében, és így az én saját egység-érzetem is nő.

Ez az a gondolat, amit szerettem volna hozzátenni, mielőtt befejezzük, Graham! Köszönöm!

GW: Hogy nagyon gyorsan hozzátegyek valamit: tudom, hogy csak nagyon kevés időnk maradt, csak szeretnék hozzátenni valamit… Még a tudomány és a spiritualitás is egységesülni kezd; azok, akik az életet egy spirituálisabb oldalról közelítették meg, azok számára valóban mindannyian a fény részei vagyunk.

És egy mélyre ható tudományos szinten, mélyen a testünk sejtjein belül energetikailag össze vagyunk kötve egymással, mert mindannyian tartalmazzuk ugyanazokat az alapvető építőelemeket vagy atomelemeket a szerkezetünkben, mely nagyon mélyen összeköt bennünket a spiritualitás esszenciájával.

Tehát a tudomány nagyon mélyen hozzáfűződik a spiritualitáshoz; a spiritualitás nagyon mélyen hozzáfűződik a tudományhoz. Tehát ez úgy működik, mint egy híd; egy híd a harmadik dimenziós fizikai, magtestünk és a negyedik és ötödik dimenziós fénytestünk között.

SB: Jó dolgok, Geoff! Köszönjük!

GD: A másik dolog, ami eszembe jut, amire Mihály arkangyal korábban hivatkozott, az az, hogy azon gondolkodok, hogyan teremtjük meg a saját valóságunkat; hogyan építjük meg a saját valóságunkat. Tehát amint elkezdtük a műsor zárását, az egyik dolog, ami átfutott rajtam az volt – és többen már megtettétek Mihály arkangyalon kívül is – hogy lesz december 22. is!

És a felfogásunk nagy valószínűséggel meg fog változni, de az elgondolás az, hogy mi mind felemelkedünk a Földdel, és hogy hozzá leszünk kapcsolódva a Földhöz. A Föld magasabb rezgésre emelkedik, magasabb dimenzióba megy úgy, ahogy mi is. És így nem látunk jelentős, jelentős változásokat, bár ez a mi beállítottságunkon múlik. Az utolsó percben bármilyen hozzászólás ehhez, emberek?

LD: És az orientáció a szeretet. Gaia visszatér a szeretet rezgésébe. Ő monda „Többé ne” az alacsonyabb rezgésű káprázatnak, az elkülönülésnek, a gyűlölködésnek, a kreatív kontrollnak, a sértésnek! Tehát amint vele tartunk, körülvesszük a szeretetet. Ez az egy dolog, ami számít! Ez a mi esszenciánk! Ezért vagyunk itt!

GD: Nagyon jól mondod! Lezárjuk a mai műsorunkat, az Egy óra egy angyallal-t, mely másfél órásra módosult számos angyallal. Hálásak vagyunk azért, hogy velünk tartottak ma és reméljük, hogy hasznosnak találták ezt a megoldást. Várjuk Önöket jövő héten is!